2017. szeptember 11.

A sorsfordító küldemények esete



A középkorú Zsófi konfliktusokkal teli válása után költözött be a kékre vakolt toronyház 4. emeletén lévő kétszobás lakásba. Ez korábban a nagymamája otthona volt, s eddig egyetemista albérlők váltották benne egymást. A viharos, esős őszi idő csak tovább súlyosbította Zsófi búskomorságát. Nagyon szomorúnak és magányosnak érezte magát, az új munkahelyén sem találta a helyét. Szinte minden szabad idejét a lakásban töltötte. Egy októberi délután azonban olyan esemény történt, ami változást hozott az életébe. Azon a szerdai, borongós napon elcsigázva és automatikusan ment a postaládájához. Csodát nem várt, maximum feladásra váró közüzemi csekkeket. Helyette két külföldi képeslapot talált. Az egyiken a párizsi Eiffel-torony, a másikon pedig a berlini Brandenburgi kapu volt látható. Elképedve fordította meg a képeslapokat, s alig hitt a szemének. Mindkettőt neki címezték, az üzenetet nem tudta értelmezni, mert franciául illetve németül írták. Ő csak angolul tanult az iskolában, s már az is nagyon régen volt.

Nem tudta mire vélni a képeslapokat, de végre izgatottan szállt be a liftbe. Senkit sem ismert Párizsban és Berlinben, valamint rokonai sem éltek külföldön. Az estét a számítógépe előtt ülve töltötte, ahol az online szótárak segítségével igyekezett rájönni, hogy mi is a kapott üzenetek tartalma. A franciával egyáltalán nem boldogult, a német szöveg pedig születésnapi jókívánság volt. Ezt végképp nem értette, hiszen ő júliusban született és nem októberben. Másnap magával vitte a lapokat a munkahelyére, hátha valamelyik munkatársa tud segíteni a francia lefordításában. Ennek köszönhetően barátkozott össze Jolival a könyvelésről és Fannival az értékesítésről. A francia üzenet is születésnapi üdvözlet volt egy idézettel megkoronázva.

Zsófi az elkövetkező egy hétben mindig kíváncsian és izgatottan nyitotta ki a postaládáját. A világ minden részéről érkeztek a képeslapok. Kapott üzeneteket spanyolul, angolul, szlovákul, olaszul, dánul, svédül, oroszul, sőt kínaiul is! Ez utóbbi lefordításában a ruházati cikkeket árusító sarki bolt kínai tulajdonosa segített.

Aztán az egyik nap lift helyett, a lépcsőn ment le a földszintre. A telefonja elkezdett csörögni, így az első emeleten megtorpant, hogy előkotorja a táskájából. Amire a kezébe került, addigra persze abbahagyta a csörgést. A pillangó mintás lábtörlő keltette fel a figyelmét, s automatikusan az első emeleti ajtóra pillantott. A lélegzete is elállt, amikor a saját nevét látta kiírva a csöngő alatt. Ekkor újra megszólalt a mobilja. A munkahelyéről keresték, így továbbrohant, hogy nehogy elkéssen. Egész nap a reggeli jelenet járt a fejében. Elmesélte Jolinak és Fanninak is a felfedezését. Mennyi az esélye annak, hogy valaki ugyanazzal a névvel, ugyanabban a házban lakjon csak különböző emeleten? A képeslapok címzésében a IV. emelet állt és nem az I. emelet. Talán elgépelés történt, és az igazi címzett a névrokona? Csak erről lehet szó, hiszen a születésnapi üzenetek nem stimmeltek.

Este a képeslapokat a kezében szorongatva becsöngetett az első emeleti ajtón. Egy vékony, magas, szemüveges, kékszemű, rövid barnahajú középkorú férfi nyitott ajtót. Kockás inget és farmert viselt, a kezében konyharuhát tartott. Látszott, hogy a főzésben zavarta meg. Zsófi gyorsan összeszedte magát, bemutatkozott és a férfi felé nyújtotta a képeslap köteget. A férfi beinvitálta, s míg folytatta a vacsora készítését, beszélgettek. Kiderült, hogy Tomi és tinédzser lánya pár nap eltéréssel költöztek be a házba, mint Zsófi. Az idegen nyelvű születésnapi lapok ötlete Tomi nővére fejéből pattant ki, aki egy nyelviskolában oktatott. Ő kérte meg a külföldi kollégáit és tanítványait, hogy segítsenek meglepni unokahúgát a születésnapja alkalmából, amit betegségben elhunyt édesanyja hiánya évről évre beárnyékolt. Kiderült, hogy közel 20 képeslap célhoz is ért, de ezek szerint téves címzés miatt jó pár Zsófinál landolt.

Vajon ez tényleg a véletlen játéka volt? Az biztos, hogy a képeslapok Zsófit kirángatták a búskomorságából, barátokra tett szert a munkahelyén és a toronyházban is, ahol új életet kezdett.


Az írásom a "Tévedés" témakörében jelent meg a Minerva Capitoliuma webes felületén, ahol más írásokat is találsz: http://www.minervacapitoliuma.hu/tevedes/ 

2017. szeptember 4.

Egy Pilates kihívás 9 pozitív hatása



Becsípődött a derekad (már megint)? Fájnak a lábaid? Merev a nyakad? Ez a korral jár, öregszel! Vagy mégsem? Kifogás akad bőven, hogy éppen miért is nem űzöl valamilyen sportot az egészséged helyreállítása és megőrzése érdekében. Talán az igazi motivációt nehéz azonosítanod illetve feléleszteni magadban. Van, akit az motivál, ha látja, hogy a szerelme, egy közeli barátja vagy munkatársa rendszeresen sportol, s ebből erőt merítve csatlakozik hozzá. Persze, nem könnyű belevágni, ha az általuk választott mozgásforma nem áll a szívünkhöz közel (számomra ilyen pl. a futás, kondizás, biciklizés). Csüggedésre semmi ok, hiszen van miből választanod. Vagy esetleg mégsem olyan egyszerű? 
Hát én így jártam, amikor távolabbi vidékre költöztem a fővárostól. Eggyel növelhettem a kifogásaim számát. Jól hangzik, ugye? Hát nem! Egyáltalán nem!

A kalandom azzal indult, hogy jelentkeztem a Csendes Erőmerítő Jógatáborba. Lassan hagyomány nálam, hogy nyáron kiválasztok egy jógás programot (tavaly ezt hastánccal is kombináltam, amiről itt olvashatsz). Az idei cél, hogy újra lendületet vegyek és az életmódváltásom részeként megint mozogni kezdjek. A kiválasztott sport a Pilates lett. Egyrészt réges – régen már jártam ilyen órákra és jó emlékeim maradtak, másrészt a közelben találtam egy Pilates stúdiót is, ahová hetente eljárhatok. Ez persze nem elég egy új szokás kialakításához, mert jól le tudom magamat beszélni indulás előtt. 

Idén szerencsés voltam, mert korábban feliratkoztam egy másik Pilates oktató (Kiss Zsuzsi) hírlevelére, s ő augusztus elején 21 napos Pilates kihívást indított napi 10 percben. Éltem a lehetőséggel és azóta is hálás vagyok érte!
A jóga táborból visszatérve nekifogtam a naponta érkező 10 perces gyakorlatok elvégzésére. Összeszedtem magam és a zárt Facebook csoportba is írtam minden egyes nap. Köszönet a virtuális páromnak (my dear buddy 😙) Balog Mariannának, hogy ő is rendszeresen megszólított, így nem volt lehetőségem sumákolni. (Pedig a kísértés azért kerülgetett.) 

Mit köszönhetek ennek a kihívásnak?

  • A reggeli rendszeres Pilates edzéseket (10 percem mindig van rá).
  • Növekvő erőnlétet és teherbírást.
  • Szellemi frissességet és az alkotó erőm ébredését.
  • A közösség inspiráló erejének megtapasztalását.
  • A barátság magjait, amit még öntöznöm kell, hogy igazán csírázásnak induljanak.
  • Következetességet és kitartást.
  • Csökkenő derékfájást, erősödő vázizmokat.
  • Megtapasztaltam, hogy működhet az otthoni torna online eszközök segítségével is.
  • Új hobbit, ami arra motivál, hogy fizikálisan is kimozduljak a 60 perces órákra.
 
Az eredeti 21 nap letelt, de én továbbra is kipipálom a napokat, illetve rajzolom a mosolygós fejeket. Az egyik havi edzéstervem a hűtőn, a másik naptáram a szoba falán van, ahol reggelente tornázom. A termes órán egyre ritkábban ostorozom már magam, hogy nem vagyok még olyan hajlékony, mint a többiek. Gyakran emlékeztetem magam arra, hogy ne másokhoz, hanem saját magamhoz mérjem a fejlődésemet. Érzem, hogy egyre ügyesebb és teherbíróbb vagyok. 

Ne higgyétek, hogy sétagalopp volt a kihívás. Az elmúlt hónap egy érzelmi hullámvasút is volt. Higgyétek el, már napi 10 perc mozgás is csodát tesz. A tapasztalt jótékony hatás arra ösztönöz, hogy egy új 21 napos kihívást találjak ki magamnak, ami továbbsegíti az életmódváltásomat. #ilovepilates