2018. június 11.

A levendulás kaland


Harmatos reggelre ébredt. Nem tudta, hogy hétköznap vagy hétvége van. Számára minden nap egyformán kezdődött és végződött. Miután felkelt szokás szerint megnézte a faliújságnál a csoportbeosztást. A szőr is felállt a hátán, ahogy meglátta kivel került megint egy csapatba. Annyira felhúzta magát, hogy egy falat sem ment le a torkán a reggeliből.



Bí222-esnek hívták a dolgozót, akit a legjobban utált a világon. Habár egyszerre látták meg a napvilágot, a szülészeten olyan kavarodás volt, hogy neki egy későbbi hívókód jutott, a Bí232-es. 

Az iskolában sok mindent megtanítottak neki a pollengyűjtésről. Megmutatták, hogy milyen növényeket és virágokat érdemes felkeresni, hogyan kell őket megközelíteni, biztonságosan landolni és begyűjteni az értékes pollent. Nagyon élvezte a gyakorlati órákat és alig várta, hogy ő is munkába állhasson. A tanárok a potenciális veszélyforrásokra is felhívták a diákok figyelmét, de sosem kerültek életveszélyes helyzetbe.

Tanárai kedvelték Bí232-est, aki csendes, alkalmazkodó természetével nem zavart sok vizet. Sosem volt a társaság lelke, inkább 2-3 közeli barátjával dugta össze a fejét, kalandos történeteket találtak ki és játszottak el. Sokat olvasott a könyvtárban, és szívesen hallgatta az idősebb dolgozók tanulságos történeteit. Így cseperedett lelkes tanulóból szorgalmas dolgozóvá.

Bí222-es másmilyen kölyök volt. Gyakran járt az iskola mellé, ha meg is jelent, akkor sem figyelt az elhangzó tananyagra. Sokat bandázott és élen járt a mézkészletek megdézsmálásában. Vagánysága miatt nagy népszerűségnek örvendett társai körében, a lehengerlő beszédkészségével pedig mindig kidumálta magát a pácból. Dolgozóként is mindig a munka könnyebbik végét fogta meg.

Bí232, azért utálta Bí222-est, mert az pofátlanul learatta a babérokat mások orra előtt. Rendszeresen előfordult, hogy amikor egy tehetséges, de nem túl magabiztos dolgozó felfedezett egy kiváló mézelő helyet, akkor őt megelőzve repült haza és tudatta a többiekkel a koordinátákat. Mindezt úgy adta elő, mintha az ő érdeme lett volna a lelőhely megtalálása. Bí222 nem a tájat kutatta a megfelelő virágok után, hanem az ügyesebb csapattársait figyelte. 
Igen, neki ehhez volt tehetsége.

Bí232 gyakran ábrándozott hasonló népszerűségről, sikerről. Azonban ő szerette alaposan felmérni a terepet és csapattársaival is megkonzultálni az egyes virágokban, növényekben rejlő potenciált. Majd az összegyűjtött információ birtokában döntött, s adta le a jelentését. Utálta, ha Bí222 ott lebzselt körülötte, mert tudta, hogy őt csak a dicsőség érdekli. Előfordult az is, hogy félrevezető információkkal elcsalta a csapatot egy másik helyre, miközben ő hazarepült az értékes adatokkal.

Hát, a mai nap is kikapta a fenegyereket. Eldöntötte, hogy nem idegeskedik tovább, hanem teszi a dolgát a legjobb tudása szerint. 15-en hagyták el a kaptárt, s ő öt társával egy lilás folt felé vette az irányt. Nagyon jó illatokat hozott onnan a szél, ami reményt ébresztett benne. Szerette volna megdönteni a saját rekordját. 
Szerencsére szélcsendes reggel volt, így nagyobb erőfeszítés nélkül közelítette meg a helyszínt. Picit dühös lehet magára, mert a gyomra elkezdett reklamálni az elmaradt reggeli miatt. Csak magának ártott vele.

A célponthoz közeledve átgondolta, hogy milyen lila virágokról tanultak a suliban. Levendulára tippelt. Mind az öten sikeresen landoltak egy-egy bokron, s elkezdték felmérni a terepet, valamint mintát is gyűjteni. Bí222 is hozta a szokott formáját. Békésen napozgatott az egyik virágfüzéren.

Hirtelen egy nagy, barnás folt tűnt fel a látómezejében, ami pont abba a bokorba csapódott bele, ahol Bí222 lébecolt. Látni még nem látott, de már hallott hasonló esetről az öregektől. Ezek a négylábú fenevadak a kutya nevet viselték, és a legérzékenyebb pontjuknak az orrukat valamint a szemüket tartották a tapasztaltabb dolgozók.

Bí232 látta, hogy a kutya által keltett légáramlat elszédítette Bí222-t, aki így padlóra került. Szó szerint. A kutya már a mancsaival piszkálta, amikor Bí232 ösztönösen akcióba lendült, s megcélozta az eb orrát. Sikerrel járt, mert a kutya figyelme ráterelődött, s addig Bí222-nek sikerült elszelelnie. 

Az ötös fogat védelmezően körbefogta a sérültet, s így repültek egy kötelékben haza. Bí222-t az ápolók kezeire bízta, majd jelentést tett. A lelőhely nagyon ígéretesnek tűnt, de felhívta a figyelmet a négylábú veszélyforrásra is. Azt a javaslatot tette, hogy a vezetőség rendeljen ki rendfenntartókat a csapat mellé, akik segítenek a figyelemelterelésben, ha a kutya újra megjelenne. Az ötletét egyöntetűen elfogadták.

Bí232 ezután visszatért a szállására, ahol nagy meglepetésére Bí222 várta. Szerencsére az ijedtségen kívül semmi komoly baja nem esett, így nem tartották bent a kórházban. Egy percig némán meredtek egymásra, majd Bí222 megölelte, s megköszönte, hogy megmentette az életét. 

Bí232 soha többé nem irigyelte a Bí222-eshez hasonló dolgozók népszerűségét, sikerét. Látta, milyen sokba kerülhet ez. Akár egy életbe is.