Az iskoláskorom ízei

Iskolakezdés. Ha meghallod ezt a szót, akkor talán összeugrik a gyomrod a stressztől, eszedbe jut a fájós lábad vagy a megtépázott idegeid, amit különböző módszerekkel igyekszel megnyugtatni. Nekem a tejbegríz jutott róla eszembe. Azt most tanulom, hogy bízzak bátrabban a megérzéseimben és cselekedjek aszerint. Kiváló terepet biztosíthatna a gyakorlásra a konyha, ahol nyugodtan el lehet térni a recept által írtaktól. Visszajelzések alapján ízletesen főzök, azonban nem igazán vagyok egy konyhatündér. Szeretem az egyszerű és könnyen elkészíthető ételeket, amik a mai trendek alapján gyakran nem az egészséges kategóriába sorolhatóak (pl. vadas zsemlegombóccal, paprikás krumpli). Így roppant hálás vagyok, ha valaki más kitalálja ezeknek a diétás / testkontrollos / paleós stb. verzióját, amit megkóstolhatok és eldönthetem, hogy elkészítem-e. Annyi más dolog van, ami érdekel, hogy a főzésre szánt időt igyekszem minimalizálni (igen, kuktát is szoktam használni). Minden elismerésem neked, ha ezt választottad hivatásodnak vagy hobbidnak és örömödet leled benne. A környezeted biztosan hálás neked a finomságokért, amit feltálalsz.

Két olyan ételre emlékszem az iskolai menzás időszakomból, amiknek ízeit nem sikerült azóta sem reprodukálnom. Az egyik a tejbegríz, amibe én mindig belekevertem a cukros kakaót és úgy ettem. Ennél egyszerűbb étel talán alig akad, hiszen csak tej, búzadara és némi cukor kell hozzá. Igen, de milyen arányban? Mennyi darát tegyek a tejbe, hogy ne legyen túl sűrű vagy túl folyós? Hát igen, ilyenkor jól jön az intuíció (vagy a rutin). Nekem mindig túl sűrűre sikeredik, hiába teszek bele kevesebb darát, megdagad a végére és eltűnik az általam vágyott híg állag. A szilárd tejbegríz pedig nem az igazi, hiába olvad meg a tetején a kakaós cukor.

A másik étel a grízes tészta. Ezzel én nem is próbálkozom, mert már a dara pirításánál elveszíteném a türelmem. Emlékszem, Anyukám mindent megtett, hogy elérje a kívánt íz hatást, de nem sikerült. A tésztán a pirított dara „száraz” maradt, s sosem ragacsos, amitől összetapadt volna a tészta. Így szerettem, mert így szoktam meg. Azóta párszor a nosztalgia kedvéért megkóstoltam étteremben is, ahol az a bizonyos ragacs állag megvolt, azonban az íze már nem volt az igazi. Elmúlt a varázs.

Melyek a te emlékezetes, utánozhatatlan étel kedvenceid az iskolai menzáról?

MAGvas gondolatok, VIRÁGos jókedvvel fűszerezve

Mint minden héten most is elhatározom, hogy rendet rakok a lakásban. Stratégiám is van persze: kiválasztok egy kritikus területet és annak látok neki. A motivációm fenntartása érdekében fontos, hogy ez egy jól körülhatárolt helyszín legyen. Pl. egy szekrény, pár polc vagy fiók. Így ha lassan is, de haladok. Mindig elhatározom, hogy gyors leszek, nem merengek el egy-egy tétel felett, de ezt nem sikerül mindig betartanom. Nem volt ez másképp legutóbb sem, amikor az egyik konyhaszekrényem került sorra.

Kezdetben gyorsan teljesíthető feladatnak tűnt, hiszen főleg tárolódobozok, üres üvegek, régi újságok átvizsgálása várt rám. Természetesen pár cikket ki kellett tépnem belőlük mielőtt a szelektív szemét közé tettem, mert a tartalmát még hasznosnak ítéltem meg (pl. folt eltávolítási praktikák, befőzési tippek, receptek stb.). Aztán egy fiók mélyéről előkerült pár virágmagot tartalmazó vetőmagos tasak. Mit összekerestem őket annak idején! Vajon kicsíráznának még, ha elültetném és locsolnám őket?

Gondolkodtál már azon, milyen külső és belső feltételeknek kell teljesülnie, hogy kicsírázzon egy mag? 

Lássuk mit ír a szakirodalom:

Belső: csírázóképes legyen még vagy már; ne legyen csírázásgátló anyaggal átitatva

Külső: nedvesség, oxigén, fény, hőmérséklet

Ne ess kétségbe, nem kezdek el biológia órát tartani, csak párhuzamot vélek felfedezni (agrármérnök az alapvégzettségem) a mag kicsírázása és a bennünk rejlő tehetség kibontakoztatása között. Mindannyiunkban sok felfedezésre váró tulajdonság, erősség vagyis mag van. Vajon milyen külső és belső feltételeknek kell teljesülnie, hogy ezek mások számára is láthatóvá váljanak?

Belső feltételek:

Mik az erősségeid? Vannak olyan tulajdonságaid / képességeid, amikről csak Te tudsz, de a környezeted előtt rejtve vannak? Az is lehet, hogy olyan képességekkel is rendelkezel, aminek nem is vagy tudatában illetve meglétük annyira természetes, mint a levegővétel, pedig esetleg mások bármit megadnának, hogy azt a képességet / tulajdonságot birtokolják.

Tegyük fel, hogy felfedezel magadban egy ilyen „magot”, ami a tudatos odafigyelésednek köszönhetően kész a kicsírázásra. Hagyod elindulni a folyamatot, táplálod vagy „csírázásgátló anyaggal” átitatod? Mi lehet ilyen „anyag”? Pl. Kishitűség, önbizalomhiány, halogatás, döntésképtelenség, a pozitív hozzáállás hiánya stb.

Külső feltételek:

Ez esetünkben lehet többek között érzelmi támogatás (pl. bátorítás, pozitív megerősítés, elfogadás, nyitottság), szellemi partnerség, példamutatás (tapasztalatok átadása, sikerek megosztása), anyagi erőforrás biztosítása és még hosszan lehetne folytatni.

Azt hiszem, hiába adott minden támogató külső feltétel, ha Te belsőleg nem állsz készen a „csírázásra”. Legyünk optimisták és nézzünk egy olyan helyzetet, amikor a belső feltételek ideálisak, vagyis magabiztosak, kíváncsiak, bátrak vagyunk és belevágunk az adott képességünk kipróbálásába / megtapasztalásába vagy egy vágyunk megvalósításába, ami új képességeink felfedezéséhez vezethet.

MAG = RAJZOLÁS révén is alkotni, kifejezni a gondolataimat

Helyszín: általános iskolai rajzóra. Mint oly sokan, én is küzdöttem az elemekkel és az „alkotásaim” nem igen tükrözték vissza a valóságot. Sóvárogva figyeltem a tehetségesebb osztálytársaimat, hátha sikerül ellesnem a titkot és én is olyan szépen fogok rajzolni, mint ők. Akkoriban még nagy divat volt az emlékkönyv és nagyon örültem, ha ők rajzoltak valamit nekem. Sajnos nem volt sikerélményem, s elkönyveltem, hogy ehhez nincs tehetségem, így lemondtam a további próbálkozásokról. (Beburkoltam ezt a magot „csírázásgátló” anyaggal azaz „te erre úgysem vagy képes, fogadd el”.)

CSÍRÁZÁS – egy vágy valóra váltása

Jó 20 év telt el, s megjelentek a jobb-agyféltekés rajztanfolyamokról szóló hirdetések. Ekkor ráeszméltem, hogy a bennem lévő mag MÉG életképes. A belső feltételek adottak, hogy csírázásnak induljon ez a tehetségem is. Megteremtettem az anyagi és időbeli feltételeit egy tanfolyam elvégzésének, s a mag csírázásnak indult, majd megjelentek az első levelek / rajzok is J.

VIRÁGZÁS – a tehetség kibontakoztatása

A képességemet felfedeztem, s elkezdtem fejleszteni. Ahhoz, hogy a virágok is megjelenjenek, illetve készség szintre emelkedjen a rajzolási technikám, ahhoz gyakorolnom kell a tanultakat. Itt vannak lemaradásaim, de ez már csak a belső feltételeken, vagyis RAJTAM múlik. Tudom, hogy egyszer elkészítem a kutyámról, Rusty-ról is a rajzokat (hosszú és rövidszőrrel egyaránt J).

TERMÉS - az öröm megosztása

Egy másik magot is régóta dédelgetek magamban, locsolgatom, nevelgetem és eredménye egy tempósan bokrosodó növény lett. Van, amelyik száron már virágok vannak, s van, amelyiken már megjelent a termés is. Ezek közül egyet éppen virtuálisan a „kezedben” tartasz. Örömet okozott megírnom, örömmel tölt el, hogy megjelent és időt szánsz az elolvasására.

Kérlek, gondold át az olvasottakat és kutass magadban a magok után. Nézd meg, hogy csírázóképesek-e még a meglévők. Válassz ki egyet közülük és biztosítsd a csírázáshoz szükséges belső feltételeket. Tudd, hogy minden adottságod megvan a tehetséged kibontakoztatásához. Ha ez megvan, akkor a külső feltételek úgyis rendelkezésre fognak állni, amikor szükséged lesz rájuk. Légy éber és érezd jól magad, miközben öntözöd a palántáidat!

Az írásom megjelent a Minerva Capitoliuma  júniusi számában:   http://www.hosnok.hu/minerva/minerva2015junius.pdf 

Itt pedig hozzájuthatsz a többi számhoz is: http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd-el/

A kerti kaland

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis kertben élt Teca és Tódi, a rigó pár. Minden évben itt raktak fészket, hol a szőlőlugasban, hol a meggyfán vagy a fűzfán, és nevelték közösen a fiókáikat. 

Nem volt ez másképp idén sem, amikor 3 csemetéjük bontogatta a szárnyait. Arra azonban nem számítottak, hogy egy új lakó érkezése teljesen felborítja az éves rutinjukat. Megdöbbentek, amikor egyik reggel arra ébredtek, hogy szomszédjuk legkisebb fia, Csörike holtan hever az itató mellett. Pánikba estek, pár napig nem hagyták Fanninak, Ferinek és Fricinek, hogy elhagyják a fészket, inkább továbbra is ők hordták az ételt. Ez azonban nem mehetett így a végtelenségig. Roppant hőség volt és egyre megterhelőbb volt már a gyűjtögetés, etetés. 

Egy keddi napon óvatosan ereszkedett le Teca a gyerekekkel a fűre és elmélyülten kutattak a kukacok után. Frici megszomjazott, s oda röpült az itatóhoz. Egyszer csak egy hatalmas barna test rohant el a család mellett, egyenesen Frici irányába, aki az egészből semmit sem vett észre. Megfagyott az ereikben a vér, de akkor Tódi hirtelen ott termett és elterelte a fenevad figyelmét, így Frici csak elkábult a támadástól, szerencsére gyorsan magához tért és visszamenekült a fészekbe.

Igen veszélyessé vált az élet ebben az édenben. Teca és Tódi összedugta a fejét a többi rigó szülővel és megállapodtak abban, hogy őrséget állítanak, amikor a gyerekek a földön kutatnak élelem után vagy éppen a szárnyaikat próbálgatják. Így esett, hogy legközelebb, amikor a barna, csattogó fogú fenevad megjelent, az éppen őrszolgálatban lévő Teca időben jelzett és a többiek felröppentek a fákra. 

Az idő előrehaladtával kiismerték az új lakó szokásait, s rájöttek, hogyan lehet cukkolni, amin végtelenül jól szórakoztak. Sosem felejtették el Csörikét, és ezt a történetet minden új jövevénynek elmesélték okulásul.