Születésnapi meglepetés

Ari korgó gyomorral, éhesen ébredt. Amikor megmozdította a fejét élesen belehasított a fájdalom, a szemét résnyire nyitotta csak ki, de rögtön be is csukta. A tavaszi nap sugarainak erejét felerősítette az ablaküveg, s hagyta, hogy a meleg lassan átmelegítse az egész fejét. Jól esett neki. Bezzeg tegnap szeles és esős idő volt. A szokott útvonalán ment, de mindenki mogorván tekintet rá, már ha egyáltalán észrevették. Az emberek rohantak, fázósan húzták össze magukon a kabátjukat vagy éppen az esernyőikkel viaskodtak. Egyedül a parknál lakó idős hölgy szánta meg és adott neki pár falatot. Bőrig ázott, s éppen hazafelé igyekezett a sikátorban, amikor hirtelen kivágódott az orra előtt a kocsma ajtaja, s ő pont belefejelt. Bele is szédült az élménybe, de sikerült gyorsan eloldalognia. Nem volt sikeres napja. Megtanulta már, hogy egyszer hopp, máskor kopp. A mai napsütés bizakodóvá tette. Csak ne fájt volna úgy a feje!

Nelli korán ébredt, rá nem jellemző módon rögtön kipattant az ágyából, s széthúzta a függönyöket. Boldog mosoly áradt szét az arcán, amikor megpillantotta az ablaka alatt a virágágyást, amibe tavaly hóvirágot ültetett. Ott sorakoztak már a fehér fejecskéik, amik a tavasz ígéretét hordozták. Az előző napi szeles idő kikészítette, a feje majd szét robbant egész délután. Gyorsan készített a telefonjával pár fotót, hogy megmutassa majd a nagymamájának is. Dudorászva készülődött a fürdőszobában, felvette a kikészített ruháit, s evett pár falatot, hogy ne üres gyomorral induljon el. Különleges nap volt a mai. A Nagymamája születésnapja, amit kettesben töltenek. Több program kombinációt dolgozott ki, aminek egy fix pontja volt csak: közös reggeli a nemrég megnyílt francia kávézóban. A tavaszi virágcsokrot és a tortát már megrendelte. Felvette a kabátját, a puha sálját, vállára kapta a táskáját és elindult a nagymamájáért.

Ari a mellékutcákban osont, hogy elkerülje a reggeli embertömeget, amit nehezen viselt el. Jobb volt már a kedve, mert talált egy félig elfogyasztott párizsis zsemlét, amit gyorsan meg is evett. Talán ma szerencsés napja lesz. Hamarosan a kocsma mögé ért, ahol átkutatta a szemetest és két virslivel egészítette ki a reggelijét. A parknál lassított, mert a feje még mindig hasogatott. Keresett egy félreeső tisztást és lefeküdt, hogy megpihenjen egy kicsit.

Nelli nevetve lépett ki a francia kávézóból. Isteni habos kakaót és hamisítatlan francia croissant fogyasztott reggelire. Nagymamája első választása egy frissen nyílt művészeti kiállítás megtekintése volt. Éppen a parkon haladtak át, amikor egy piszkos fehér folt keltette fel a figyelmüket az egyik fa alatt. Talán valaki eldobott egy kabátot? Ahogy közelebb értek, rájöttek, hogy egy közepes testű kutya fekszik ott elnyúlva. Mindketten nagy állatbarátok voltak. Gyanúsnak találták ezt a nagy nyugalmat, s a rossz érzésük beigazolódott, ahogy megérintették az állatot.

Ari kábultan ébredezett a szunyókálásból, s próbált feltápászkodni. Megnyugtató hangokat hallott, simogatást érzett a fején. Végre sikerült a szemét is kinyitnia, s megpillantotta az idős hölgyet, aki rendszeresen adott neki enni. Hirtelen valami végtelen nyugalom áradt szét a testében. Maga sem értette miért. Egy pillanat múlva már újra aludt. Az eső kopogása ébresztette fel. Óvatosan kinyitotta a szemét és körbekémlelt. Egy zöldre festett szobában találta magát, egy barna pokrócon heverve. Az asztalnál ketten beszélgettek és olykor felé pillantottak. Nagyon szomjas volt. Lassan felült, jól esően kinyújtóztatta a tagjait és a szaglását követve megtalálta a vizes tálat. Nagyokat kortyolt a hűs vízből, ami jólesően benedvesítette a kiszáradt torkát. Az asztal felöl ínycsiklandó illatok érkeztek, a gyomra hangosan korgott. Nagyon éhes volt. Az idős hölgy gyakran adott neki enni, talán most is így lesz. Illemtudóan leült, s állhatatosan nézett a tányér irányába. Egy jobbnál jobb falatokkal teli, ízes húsleves volt a jutalma. Pár perc alatt befalt mindent és tisztára nyalta a tányért is. Nevetést hallott, amit simogatás követett, majd újra elaludt.

Egyre hosszabbodtak a nappalok, s így több időt tölthettek kint a parkban illetve a közeli tó partján. Mindketten nagyon szerettek a friss levegőn lenni. Ari kitartóan kergette a szemtelen mókusokat, hozta vissza az eldobott botokat, s gyűjtötte be az érte járó simogatásokat, jutalomfalatokat. Nelli nagymamája is kivirult, mert születésnapján új négylábú barátra tett szert, aki gyakran megnevettette, s jelenlétével elűzte a magánytól való félelmét. És ez még csak a kezdet volt …


Az írásom megjelent a Minerva Capitoliuma  márciusi számában: Illúzió

Itt pedig hozzájuthatsz a többi számhoz is: http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd-el/

Szeretlek, Nusi!

Szürkületben autózom hazafelé, amikor az egyik gyalogos felüljáró korlátján egy fehér foltot veszek észre. Egy kifeszített fehér lepedő, amin valami írás látható. Mire olvasási távolságra érek, a szél pont belekap az anyagba, így nem látom, mi van ráírva. Másnap már figyelek és sikerül is elolvasnom az üzenetet: "Szeretlek, Nusi!"

Vajon mit szólt ehhez Nusi? Egyáltalán felfigyelt az üzenetre? Ha észrevette, akkor tudja ki az üzenő fél? Hogy nézhet ki Nusi? Mennyi idős? Mit csinál? Szerelmes? Vajon abba a fiúba, aki így üzent neki vagy valaki másba?

Te mit szólnál, ha a Te neved lenne kiírva egy ilyen lepedőn?
Most mondhatod, hogy nem kell ekkora feneket keríteni a dolognak. (Azért kíváncsi lennék hányan emelték fel a tekintetüket és vették észre az üzenetet.) Úgy gondolom, mindannyian vágyunk a szeretetre, szerelemre. Vannak olyan szerencsések, akik ezt akár naponta hallják a párjuktól/kedvesüktől/udvarlójuktól vagy akár a gyereküktől. Vannak, akik a jelekből, tettekből igyekeznek erre a következtetésre jutni. "Szeret, hiszen jóízűen megeszi a főztömet." "Szeret, hiszen segít elintézni dolgokat, ha megkérem rá." "Szeret, hiszen betartja a nekem tett ígéreteit." "Szeret, hiszen gyakran megölel." "Szeret, hiszen olykor meglep egy szál virággal." Bőven lehet még folytatni a sort. Egy dolgot nem tesz meg, nem mondja ki: "Szeretlek!"

Te kimondod vagy a másikra vársz? Én azt javaslom, hogy mondd ki / írd le. Szerintem az ÖNSZERETET nagyon fontos.  Gyakorold! Kezdj is hozzá MOST!

Írd fel egy jegyzetlapra vagy képeslapra: "SZERETLEK, ide jön a TE keresztneved!"
Tedd a zsebedbe, a táskádba, a fürdőszobatükör mellé vagy ahová tetszik.
Ha ez megvan, akkor készíts egy másikat is: "SZERETLEK, ide jön a párod/barátod/gyereked/szülőd stb. neve!" 
Ezt add oda neki vagy csempészd a cuccai közé, ahol biztosan megtalálja. Ha éppen távol él tőled, akkor küld el e-mailen :-)

Adsz egy esélyt magadnak/magatoknak? Kipróbálod? Hidd el, nem csak neki, hanem magadnak is örömet szerzel vele! Ha van kedved, oszd meg a tapasztalataidat megjegyzésként.

Íme, a saját képeslapom (kép forrása: Pixabay):

A hajléktalan és az Erzsébet-utalvány esete

Vége volt a munkaidőnek és siettem haza, amikor a zebránál megállított a piros jelzés. Ezt kihasználva egy hajléktalan szólított meg némi apró pénz reményében. A helyzet nem volt szokatlan, hiszen nap, mint nap találkozom a sorstársaival. Aznap úgy döntöttem, hogy hozzájárulok a napi keresetéhez. Épp a pénztárcám után kutakodtam, amikor a következő kérdést tette fel nekem: "Van Erzsébet-utalványa?" Ekkor már a kezemben volt a 200 Ft-os érme és odaadtam. Utána gondolkoztam csak el azon, milyen élelmesek is az utcán élők, hiszen az utalvány legkisebb összege a 300 Ft-os címlet, de inkább az 500 Ft-os az elterjedtebb. Biztosan vannak olyanok, akik könnyebben megválnak az étkezési utalványtól, mintha készpénzben kellene kifizetniük a rajta lévő összeget. Az ötlet mindenesetre nagyon életre való.
Szóval közlekedj nyitott szemmel és füllel, mert talán holnap már el is csípsz egy mondatot vagy látsz valamit, aminek következtében kikristályosodik a megoldás egy téged napok (vagy hetek) óta foglalkoztató problémára. Engem az elhangzott egyszerű kérdés írásra inspirált :-)