A hajléktalan és az Erzsébet-utalvány esete

Vége volt a munkaidőnek és siettem haza, amikor a zebránál megállított a piros jelzés. Ezt kihasználva egy hajléktalan szólított meg némi apró pénz reményében. A helyzet nem volt szokatlan, hiszen nap, mint nap találkozom a sorstársaival. Aznap úgy döntöttem, hogy hozzájárulok a napi keresetéhez. Épp a pénztárcám után kutakodtam, amikor a következő kérdést tette fel nekem: "Van Erzsébet-utalványa?" Ekkor már a kezemben volt a 200 Ft-os érme és odaadtam. Utána gondolkoztam csak el azon, milyen élelmesek is az utcán élők, hiszen az utalvány legkisebb összege a 300 Ft-os címlet, de inkább az 500 Ft-os az elterjedtebb. Biztosan vannak olyanok, akik könnyebben megválnak az étkezési utalványtól, mintha készpénzben kellene kifizetniük a rajta lévő összeget. Az ötlet mindenesetre nagyon életre való.
Szóval közlekedj nyitott szemmel és füllel, mert talán holnap már el is csípsz egy mondatot vagy látsz valamit, aminek következtében kikristályosodik a megoldás egy téged napok (vagy hetek) óta foglalkoztató problémára. Engem az elhangzott egyszerű kérdés írásra inspirált :-)

Cipőtündér kerestetik

Tanácstalanul álltam a cipős szekrény előtt, mert kint esett. Maga a tény, hogy kitartóan hullt az égi áldás az nem zavart, mert ez az élet rendje. A természetnek szüksége van a víz utánpótlásra és persze nekünk is, hiszen ezen múlik többek között az ivóvíz készletünk. Térjünk csak vissza az említett esethez és a választékhoz. Természetesen nőként nem lehet elegendő cipőm, s most is úgy éreztem, hogy éppen nincs mit felvennem az alkalomra. Figyelembe kellett vennem, hogy üzleti ügyben megyek egy multihoz, amit az autómat egy P+R parkolóban hagyva tömegközlekedéssel szándékoztam megközelíteni. Ideális viselet a gumicsizma lett volna, ami talán trendi, de nem igazán passzolt a kosztümös öltözékemhez. A csizma viselését még korainak ítéltem meg, így választásom egy fekete, picit zártabb körömcipőre esett.

Általában a földalattin közlekedem, de most buszra kellett szállnom. Elcsíptem egy ülőhelyet, így kíváncsian néztem körbe a padló szintjén, hogy vajon miként veszik a vizes akadályt az utastársaim. Láttam néhány bakancsos, zárt cipős férfi és gumicsizmás, bokacsizmás női lábat, de a pálmát az edzőcipőt viselők vitték el. Nem tudom meddig bírták ezek a lábbelik átázás nélkül a nap folyamán. Igazán kíváncsi vagyok, hogy mi az ideális választás esőben, hiszen a gumicsizmán kívül csak olyan cipőket, csizmákat árusítanak, amik „gyengén vízállóak”. Egy biztos, a körömcipős sorstársaim vagy autóval közlekednek vagy a munkahelyükön cserélik át az edzőcipőjüket / csizmájukat. Igazán jól jönne ilyen napokon egy cipőtündér, aki a lábamra varázsolná a megfelelő lábbelit, persze ingyen és bérmentve ;-)

Photo: pinkonhead.com

Kolombusz nyomdokain

Régóta pásztázta szemével a látóhatárt, mert nagyon elcsigázta a hosszú út. Aztán végre ott volt, kiszúrta a csillogó foltot. Minden maradék erejét összeszedve a célra összpontosított, hiszen a családja élete függött attól, hogy sikerrel jár-e. Odaérkezve felfrissítette magát a tónál, s aztán visszaindult, hogy beszámoljon a méhkirálynőnek az új otthonukról.