Gloria élelmiszerekkel megrakott
szatyrokkal egyensúlyozva lépett be a földszinti lakásába, s rögtön feltűnt
neki a szokatlan csend és nyugalom. A rádió, amit mindig bekapcsolva hagyott,
ha elment otthonról, nem szólt. Elfelejtette volna beállítani az időzítőt? Nem,
az nem lehet. Ahogy beljebb lépett az előszobába észrevette, hogy Happy, a
nagybátyjától megörökölt idős tacskókeverék kinyúlva, mozdulatlanul hevert a
konyha kövezetén. Hirtelen összeszorult a gyomra, s pánik fogta el. A
szatyrokat ledobta a kövezetre, s odarohant hozzá. Nem, nem veszítheti el a
hűséges ebet is, hiszen a nagybátyját is csak egy hónapja temette el.
Megnyugodva tapasztalta, hogy Happy mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt,
vagyis életben volt. Éppen a telefonjáért nyúlt, hogy értesítse az állatorvost,
amikor észrevette, hogy a kertre néző teraszajtó résnyire nyitva van. Hirtelen
azt sem tudta, hogy mit tegyen. Végül kivette a legnagyobb kést a fiókból és
úgy indult a nappali felé. A szobában nagy felfordulás fogadta, a betörők
láthatóan alapos munkát végeztek. Hasonló látvány tárult elé a hálószobájában
is, még a matracot is kivették az ágyból. Remegő kézzel tárcsázta először a
rendőrség számát, majd az állatorvosét.
A betörés után egy héttel Happy újra a
régi volt, az altató szerencsére gyorsan kiürült a szervezetéből, s visszatért
a jó kedélye. A rendőrség nem sok jóval bíztatta Gloriát, mert nem találtak
használható ujjlenyomatokat vagy bármilyen nyomot, ami a gazfickók
személyazonosságára utalt volna. Csak pár tárgyat vittek el, aminek inkább
érzelmi értéke volt, mint anyagi. Saját maga megnyugtatására felvette a
kapcsolatot egy megbízható biztonságtechnikai céggel, akik már felmérték a
lakását, de csak két hetes határidővel tudták elvállalni a munkát. Ennek nem
örült, mert az eset óta nem túl nyugodt szívvel hagyta magára Happy-t.
Szomszédja, a technikai guru Sam, javasolt egy átmeneti megoldást. Kölcsönadott
egy mozgásérzékelővel ellátott kis kamerát, amit a kritikus pontra, a kert
kapcsolattal ellátott teraszajtóra állítottak be.
Kutyasétáltatás közben érte a bentlakásos
idősotthon vezetőjének hívása, aki értesítette, hogy még találtak egy Gloria
nevével felcímkézett, lezárt cipős dobozt elrejtve, amikor kiürítették a
nagybátyja szobáját. Érdeklődött, hogy személyesen kívánja-e átvenni vagy
futárszolgálattal juttassák el hozzá. Az utóbbi mellett döntött, s a
munkahelyére kérte a kiszállítást.
Két nap múlva meg is érkezett a csomag.
Furdalta az oldalát a kíváncsiság, de elég zűrös napja volt, így csak egy
pillantást vetett a doboz tartalmára. Tele volt régi levelekkel és
képeslapokkal. Egy régi, ibolyakék színű vastag boríték felkeltette a
figyelmét, így azt a táskájába tette, hogy majd a buszon hazafelé beleolvas. Ez
azonban a csúcsforgalom miatt csak terv maradt. Valami lehetett a levegőben,
mert Happy is szokatlanul izgatott volt aznap, így hazaérkezése után csak
ledobta a konyhaasztalra a dobozt, s már indultak is a szokásos laza sétára.
Utólag visszagondolva, inkább tempós gyaloglás volt a macskák és rigók kitartó
üldözésével fűszerezve. Ennek köszönhetően Gloria még akkor is szaporán vette a
levegőt, amikor beléptek a lakásba.
Happy ahelyett, hogy a vizes táljához
rohant volna, ugatva a nappali felé vette az irányt. A teraszajtót elbarikádozó
fotelt valaki arrébb tolta, s az ablak is résnyire nyitva volt. Gloria teljesen
belesápadt az élménybe. Alaposan körülnézett, de első látásra semmi sem
hiányzott. Megint értesítette a rendőrséget. Várakozás közben vizet forralt a
gyógynövény teájához, amivel az idegeit szándékozott megnyugtatni, s ekkor a
konyhaasztalra tévedt a tekintete, ahol a doboznak kellett volna lennie. Nem
volt ott. Vett pár mély lélegzetet, hogy megnyugtassa magát és újra átgondolta
a hazaérkezését. Semmi kétség, a dobozt oda tette le. Ezt az információt a
kiérkező rendőrrel is megosztotta, s csak a távozása után jutott eszébe a
mozgásérzékelő kamera. Nem mert hozzányúlni, nehogy elrontson valamit. Gyorsan
megcsörgette Sam mobilját, aki épp befejezte a délutáni műszakját, s rögtön hazafelé
vette az irányt. A memóriakártyáról letöltötték a felvételeket, amin látható
volt a behatoló, aki sötétszínű overált és a szemére húzott baseball sapkát
viselt, így az arca sajnos nem volt jól látható.
Gloria másnap bevitte a rendőrőrsre a
képeket, s tájékoztatta a felelős nyomozót a részletekről, bízott benne, hogy a
szakértők több információt ki tudnak nyerni a digitális képből, mint ő és Sam.
Két nappal később hívta Patterson nyomozó, hogy a fotóknak hála sikerült kézre
keríteniük a tettest. Kiderült, hogy a körzetben az elektromos hálózat
felújítása zajlott, s a villamos művek egyenruháját viselve jutott be a tettes
feltűnés nélkül az épületbe. Piti kis bűnöző volt, akit felbéreltek a munkára.
Nem kellett sokáig faggatni, hamar feldobta az ivócimboráját, s egyben
megbízóját Joseph Tillman-t, aki a bentlakásos idősotthon egyik korábbi
dolgozója volt. Elmondása szerint egy aranybányának a tulajdonjogáról szóló
papírt keresett, amit neki ígért Gloria nagybátyja. Sajnos a cipős doboz
tartalma nem került elő, mert az elfogása előtt megsemmisítette azt.
Nagy kő esett le Gloria szívéről a hír
hallatára, bár fogalma sem volt mi köze lehetett nagybátyjának egy
aranybányához. Az igaz, hogy katonaként sok helyen szolgált és szívesen mesélt
a kalandjairól, amiket mindig kiszínezve, szórakoztató módon adott elő.
Valószínűleg ez is egy volt a sok kitalált története közül.
A pénztárcája után kotorászott éppen,
amikor a táskájának az egyik oldalzsebében a kezébe akadt a régi, ibolyakék
boríték, amit még a doboz megérkezésekor vett ki belőle. Teljesen
megfeledkezett róla a betörés okozta izgalmak közepette. A konyhapultnak
támaszkodva, remegő kézzel nyitotta ki. Nem egy szerelmes levelet és nem is egy
aranybánya tulajdoni lapját tartotta kezében, hanem egy régi katonai jelentést,
amely tételesen felsorolja Joseph Tillman és két társa által elkövetett
kihágásokat, amelyekkel ártatlan civilek életét is kioltották. Nem csoda, hogy
ezt az iratot mindenáron meg akarta szerezni. Miként került ez a nagybátyja
tulajdonába? Ki tudja. A dokumentumot átadta Patterson nyomozónak.
Megnyugvással töltötte el, hogy ha megkésve is, de nagybátyjának végül mégis
sikerült igazságot szolgáltatnia, s a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket.
Az írásom megjelent a Minerva Capitoliuma áprilisi számában. Itt pedig hozzájuthatsz a többi számhoz is: http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd-el/
