A kihúzott kanapén félig fekve ülök, a hátam mögött és a fenekem alatt is egy-egy párnával, mert lerobbant a derekam. Olyan turbulens változás zajlik bennem, s lassan ennek hatására körülöttem is, hogy a szervezetem időt kért a feldolgozásához. Hála Árpinak, a masszőrömnek, és a pihenésnek egyre jobban és jobban vagyok. Kint süt a nap, a falevelek lengedeznek a délnyugati szélben, s gondolataim visszakalandoznak az augusztusi jóga táborhoz. Lassan hagyománnyá válik, hogy nyáron megjutalmazom magam pár nappal, amikor elutazom és képzett oktató segítségével felelevenítem a jógás tapasztalataimat, kilépek a kényelmes komfortzónámból új élmények megtapasztalása révén. Első alkalommal olyan csoporthoz csatlakoztam, ahol senkit sem ismertem, de utána már barátok, ismerősök közé tértem vissza, idén azonban sajnos nem került megrendezésre a tábor.
Nem csüggedtem el, mert eszembe jutott Iyengar jóga oktató barátnőm,
Marcsi, aki viszont szervezett jóga tábort a Pilisbe. Ez kiváló lehetőség volt
arra, hogy újra felvegyük a barátságunk fonalát. Az már csak a hab volt a
tortán, hogy ez egy hastánc táborral kombinált buli volt. A „kipróbálom ezt a
mozgásformát is” korszakomnak köszönhetően megvoltak az alap mozdulatok valahol
a tudatalattimban. Szóval előkotortam a fiók mélyéről a hastánckendőmet és
bedobtam a bőröndbe a jógás cuccaim mellé.
Az életmódváltásomnak kívántam egy lökést adni a
részvétellel. Az nem volt titok előttem, hogy a béka feneke alatt van a kondim,
így már az első jóga és hastánc foglalkozás után éreztem a hatást. Azt
megfogadtam, hogy a maximalizmusra való hajlamomat háttérbe szorítom, s a megérzéseimre
hallgatva, jó érzéssel teszem a dolgom és a legtöbbet hozom ki az adott
helyzetből. Ennek köszönhetően nem idegesítettem fel magam azon, hogy nem
vagyok olyan hajlékony, amilyenre emlékeztem, hiszen így majd látványosabb lesz
a fejlődésem. Klassz volt, hogy egy-egy hastánc órán részt vehettem, mert
átmozgattam a testemet és élveztem a zenét is. Már a második nap döntéshelyzet
elé állított a program, mert osztódni nem tudtam, így a kertben tartott jóga
óra nyert a hastánc koreográfia betanulásával szemben. Azzal vigasztaltam
magam, hogy nézőközönségre is szükségük van a lányoknak majd a záróesten. Így
is volt. Nagyon lelkesen, kecsesen mozogtak, hajladoztak a bemutatón. A sok
próba, gyakorlás meghozta az eredményét, s összeállt az előadás.
Nagyon élveztem, hogy nem volt időm problémázgatni, agyalni
dolgokon, mert olyan pörgős volt a program. Kipróbáltam milyen darbukán
játszani (egy alul nyitott homokóra alakú Észak-Afrikából származó népi
hangszer, dob), festettem mandalát, voltam jazz orientál órán, transzhastáncon,
Mátrix élménybemutatón. Nem jutottam el masszázsra, lemaradtam a
csillámtetkózásról és kimaradtam pár csapatépítő beszélgetésből is (sajna nem
bírtam késő éjjelig vagy inkább kora hajnalig ébren maradni). Élveztem a
különböző korosztályba tartozó hastáncos csajok fellépéseit, a belőlük (is)
áradó életszeretetet, a sok nevetést, ölelést, a közös étkezéseket, a
szülinaposok megünneplését.
Nagyszerű szobatársaim voltak (Gabi és Csilla), akikkel jót
dumáltunk és azon leszek, hogy életben tartsam a barátságunk csíráját. Hálás
vagyok, hogy mindenki (a szervezők: Sütő Marcsi, Mahasti és KisEszti; valamint
a táboros nőtársaim) elfogadott olyannak, amilyen vagyok, amit az adott
helyzetben nyújtani tudtam. Tényleg sikerült jelen lennem, minden elvárás
nélkül, s ezért jól éreztem magam. Izgalmas és harmóniát teremtő belső utazás
volt számomra, sok tanulsággal.
A tábor végén kaptam az alábbi idézetet. Mint tudjuk,
nincsenek véletlenek.
„Ha bátorságod van, lesz merszed a kockáztatáshoz, lesz erőd a lelkesedéshez, lesz bölcsességed az alázathoz. Belső összhangod szilárd alapja a bátorság. (Keshavan Nair)
 |
| Egy élmény volt veletek, Csajok! Köszönöm! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése