2016. december 14.

Egy kötött sál sorsfordító ereje



Szofi dideregve kapta magára a pamutköntösét, mert megint elromlott a fűtés a lakásában. A hangulatát az is tovább rontotta, hogy ez az incidens egy hétfői napra esett. Ezt a napot ki nem állhatta. Ha rajta múlt volna biztosan törölteti a naptárból. Bekapcsolta a hősugárzót, hogy picit átmelegedjen az egyszobás lakása. Kint süvített a szél, s érezhetően nulla alá csökkent a hőmérséklet. A hétfői túlélő ruhatárát átnézve a kedvenc farmernadrágja és a mohazöld pulóvere mellett döntött. Utálta, ha fáznia kell, ezért még kabátban visszaszaladt a szekrényhez, s beletúrt az egyik fiókba. Először egy szivárvány színekben tündöklő kötött sál került a kezébe, majd a hozzátartozó sapka és kesztyű is. Az elfeledett alkotói korszakának nyomai. Puha tapintású fonalból készültek, de sose viselte őket. Gondolt egyet, s magára tekerte a sálat, a szemébe húzta a sapkát, a kesztyűt pedig egyelőre zsebre vágta. A hátizsákját a vállára dobva indult munkába. A lépcsőházban elrobogott a nyugdíjas szomszédja, Terka néni mellett, aki már a reggeli sétájáról tért vissza Dorkával, az idős tacskóval. Ahogy kilépett az utcára, elkezdett a hó is szitálni. Ettől jobb kedve lett, s a hétfőt is elviselhetőbbnek kezdte érezni. Szerette, ahogy fehér lepel borul az utcákra, háztetőkre. Az irodában, ahol könyvelőként dolgozott, kellemes meleg volt. Készített egy forró teát, és belevetette magát a számlák, e-mailek feldolgozásába. Egy halk sikkantás zökkentette ki a koncentrálásból.


- Ó, ez milyen gyönyörű Szofi! Hol vetted? – kérdezte Alexa, a várandós kolléganője, a szivárvány sálját a kezében tartva.

- Én készítettem még évekkel ezelőtt.

- Te tudsz kötni? Ó, de szerencsés vagy! Tudod, arról álmodozom, hogy a babakelengye részeként legalább egy kis sapkát és sálat kötök a kis trónörökösnek. Olyan romantikus lenne. Tudnál nekem segíteni? Megtanítanál rá?

- Hát, nem tudom Alexa, már évek óta nem kötöttem. Biztosan találsz valaki mást, aki segít.

- Kérlek! Már annyi embert megkérdeztem, s lassan kifutok az időből. Csak pár órát adj, amíg belejövök a dologba. Nagyon, nagyon hálás lennék érte.

Szofi belenézett a kolléganője esdeklő tekintetébe, majd a pocakjára, s rájött, nincs szíve elutasítani, így felhagyott azzal, hogy további kifogásokat találjon.

- Hát, jó. Próbáljuk meg, de ne várj tőlem túl sokat. – Erre a válaszra örömében majdnem a nyakába ugrott Alexa, de még időben sikerült kitérnie előle. Megbeszélték, hogy az első órát az irodában tartják meg, péntek délután, a munka után.


Felfedezte, hogy a munkahelye közelében van egy hangulatos hobbi bolt, ahol a fonalak széles választékából lehetett válogatni. Így másnap, ebéd időben segített Alexának kiválasztani a szükséges eszközöket, vagyis kötőtűket és fonalakat, hogy a pénteki órán rögtön belevághassanak a megvalósításba. Természetesen ő sem tudott ellenállni a kísértésnek, s legalább 10-féle gombolyaggal tért haza. A hét hátralévő részében igyekezett felfrissíteni a kötési tudományát, mert nem akart szégyenben maradni. Az első alkotását, egy rozsdabarna sálat, Terka néninek ajándékozta, aki megint a túl érzékeny torkára panaszkodott neki az egyik este.


Péntek reggel izgatottan készülődött, s éppen kilépett az ajtón, amikor a szomszédja megszólította.

- Szofi drága! Csodálatos ez a sál, olyan jó melegen tartja a torkomat. – lelkendezett. – Két hét múlva lesz az unokám, Tomi születésnapja. Olyan gyenge az egészsége, és nagyon féltem őt. Szívesen meglepném egy ehhez hasonló sállal. Megkötnéd neki, ha megkérlek rá? Nem kérem ingyen, megfizetem az árát.

- Most rohannom kell Terka néni, de majd holnap reggel bekopogok és megbeszéljük. – Széles mosollyal az arcán robogott le a lépcsőn. 


A munkaidő hamar elszállt, s máris az egyik kis tárgyalóban találta magát Alexával és egyik barátnőjével, akit a terhestornán ismert meg. Mindketten nagyon lelkesek voltak, s Szofi számára szokatlan volt, hogy ennyire odafigyelnek arra, amit mond. A bizalommal teli légkörnek hála, benne is hamar feloldódott a kezdeti feszültség. Sokat nevettek, s mindhárman nagyon élvezték a foglalkozást. A két tanítványa izgatottan távozott, hogy a hétvégén folytassák a megkezdett sálak kötését.


Az elkövetkező két hét folyamán többször is ellátogatott a hobbi boltba. A tulajdonosnőjével hamar baráti viszonyba kerültek, sok közös témájuk volt. Ennek köszönhetően bizományban is hazavihette a fonalakat, így Terka néni maga választhatott színt az unokájának és Dorka kutyának. Igen, az idős hölgy, a tacskója egészségéért is aggódott, ami meghatotta Szofit, így nekilátott egy kutyakabátka megkötésének is.


Aztán számára is váratlan módon, az események felgyorsultak. A privát kötő-tanfolyamának híre ment, s így hamarosan két kiscsoportja lett a munkahelyén, egy pedig a hobbi boltban. Egymás után kerültek ki a szebbnél szebb darabok a tanítványai kezei közül. 


Két hónappal később, egy újabb hétfői reggelen Szofi döbbenten vette észre magán a változás jeleit. Dúdolva készülődött munkába. Nyoma sem volt benne a korábbi keserűségnek, utálatnak, közömbösségnek. A helyét kíváncsisággal teli izgalom, szívet melengető bizsergés vette át, mert aznap este indult egy új tanfolyama a hobbi boltban. Megint olyan emberek között lehet majd, akik csodás dolgokat fognak készíteni, az ő segítségével. Hálát adott az elromlott fűtésért és a hideg időért, ami rákényszerítette, hogy elővegye a szivárvány sálját. Ez indította el a láncreakciót, aminek köszönhetően visszatért az életébe a kreatív önkifejezés, a szenvedély és az életöröm. Mielőtt kilépett volna az ajtón, megállt a tükör előtt, amiből egy csillogó szemű lány nézett vissza rá, s nevetve kiáltotta:

- Imádom a hétfőket!



Az írásom az "Változás" témakörében jelent meg a Minerva Capitoliuma webes felületén, ahol más írásokat is találsz: http://www.minervacapitoliuma.hu/valtozas/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése