A Prérifarkas egy népes család
legkisebb kölykeként látta meg a napvilágot. Bátyjai sikeres vadászok voltak és
így nagy népszerűségnek örvendtek a falka körében. A szülők gyakran
büszkélkedtek velük, a lányok pedig körülrajongták őket. Koraszülött volt, így
sokat gyengélkedett, de azért folyton a nyomukban járt és próbálta ellesni az
apróbb trükköket, hogy ő is a figyelem középpontjába kerülhessen. Sok csapdát
állított fel, de rendszeresen üresen találta őket. A csali mindig eltűnt
belőle. A falka jókat röhögött a magyarázkodásán, s baleknek tartották. Ez
nagyon rosszul esett neki. A szülők is elvárták, hogy a saját lábára álljon.
Egy nap úgy döntött, hogy lesben áll az egyik csapdánál és elkapja a ludast.
Azonban a dolog rosszul sült el, mert valaki kupán csapta és reggel a konkurens
falka tagjai találtak rá a saját csapdájában. Le is fotózták őt és a képeket
megosztották mindenkivel. Szégyent hozott a családjára. Nagyon dühös lett, de
legközelebb ő is felhasználta a technika vívmányát, s telepített egy
fényképezőgépet egy csapda közelébe. Természetesen reggelre a csali eltűnt, és
a fotóról egy gyalogkakukk pimasz arca vigyorgott rá.
Megfogadta, hogy addig nem
nyugszik, amíg elégtételt nem vesz a rajta esett sérelmekért, s így
visszaszerzi a családja és a falka megbecsülését. Így történt, hogy a
Prérifarkas magányosan járőrözött a sivatagban és olyan párviadalokba
bonyolódott a Gyalogkakukkal, amikben rendszeresen alulmaradt. A Gyalogkakukk
számtalanszor próbált békejobbot nyújtani neki, de a düh, a kiközösítettség
érzése és az önutálat olyan mélyen mardosta, hogy ezeket a jeleket már észre
sem vette.
cukkkki :)
VálaszTörlés