2015. december 14.

Az antik állótükör titka



A szél továbbra is kitartóan fújt, de délutánra végre elvonultak a viharfelhők és a nap sugarai bevilágítottak az ódon kastély toronyablakán. Az antik állótükör szétszórta a fényét a használaton kívüli szobában, feltárva a legeldugottabb szegleteket is. Az egyikben két játékbaba bújt össze, a másikban egy félfülű csacsi árválkodott, a tölgyfa íróasztal előtti szőnyegen pedig pár kártyalap hevert szerteszét. Az ajtó csikorogva nyílt ki és Kelda óvatosan dugta be a fejét a résen, majd a kíváncsiságtól hajtva belépett. Effi szorosan a nyomában volt, bár gyakran tekingetett a háta mögé, mert tilosban jártak. A bácsikájuk világosan közölte velük, hogy csak a földszinti helyiségeket használhatják, máshol nem játszhatnak. Ő viszont elutazott, a házvezetőnő pedig az épület másik végében a vacsorát készítette, így kiváló lehetőség nyílt a felfedező útra.
Már majdnem becsukódott az ajtó, amikor váratlanul hozzáért valami Kelda bokájához. Egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni, majd felsóhajtott, mert az elsuhanó árnyékban felismerte Torkost, a cirmos kölyökmacskát. Finom falatok reményében osont utánuk (pedig ebédnél már titokban kapott pár sült virsli darabot).

Sok kalandregényben olvastak eldugott toronyszobákról, csigalépcsőkről, rekeszekről és persze az elhunyt ősök bolyongó szellemeiről. Csalódottan néztek körbe a szinte teljesen üres szobában, mert abban reménykedtek, hogy valami titkos kincsre lelnek vagy felfedeznek egy rejtett átjárót. Torkos a félfülű csacsit megragadva felugrott az íróasztalra és elkezdett vele játszani. Kicsit kajla volt még a mozgása, s a játék hevében egyensúlyát vesztve, tehetlenül zuhant az íróasztal mögötti rozoga kinézetű támlás székre. Keldáék a zuhanás okozta zajra lettek figyelmesek. A szék darabjaira hullott szét, maga alá temetve a macskát. Ijedten szaladtak oda, hogy kiszabadítsák. Ekkor pillantották meg a kb. 3 cm átmérőjű érmét a szőnyegen.

Effi felkapta és a blúzához dörzsölve kifényesítette, majd a nap felé tartotta, hogy mindketten jól lássák. Az érme ezüst színű volt, széle recézetlen, az egyik oldalába egy nagy L betűt, a másik oldalába pedig egy tölgyfa makkot véstek. Elkapta őket a kincskeresés izgalma és áttúrták a szék darabjait. Az ülőpárnában még hat érmét találtak az alapos kutatásnak köszönhetően. Ezután az íróasztalt vetették vizsgálat alá, de nem találtak semmit. Közben Torkos élvezettel továbbcincálta a félfülű szamarat. Egy újabb érme koppanására lettek figyelmesek, amikor leszakadt a másik füle is. Az érme az antik állótükör lábához gurult. Ekkor tűnt fel nekik, hogy maga a tükör legalább 20 cm vastag és a felső keretében 8 darab díszes virágfaragás volt, amelyeknek belső átmérője megegyezett az érmékével.

Megszólalt a vacsorát jelző gong, így fel kellett függeszteniük a kutatást. Kapkodva, szinte rágás nélkül kanalazták be a kelkáposzta főzeléket, amit hétköznapi körülmények között csak piszkáltak volna. Gondolataik a talált érmék körül forogtak, s alig várták, hogy visszamehessenek a toronyszobába és lefekvésig fényt derítsenek a titokra.
Szerencsére telihold volt, ami jól megvilágította a helységet, így nem kellett elemlámpát használniuk, ami lebuktathatta volna őket. A további keresés nem vezetett eredményre, így felsorakoztatták az érméket a szőnyegen: A, D, E, G, I, L, N, R.
Effi belepróbálta az A betűs érmét az első virágba, majd a többit is behelyezte. Tökéletesen illeszkedtek, de az ég világon semmi sem történt. Szerettek szókirakósat játszani, így nem adták fel a próbálkozást: ALIG REND, LIGA REND, DAL INGER, DELI RANG. Semmi. Hiába törték a fejüket, s későre is járt, így visszatértek a szobájukba.

Másnap délelőtt Kendra vette fel a telefont a hallban. A nagybátyja hívta, hogy megváltozott a programja és hamarosan hazaérkezik. Ébredése óta az érméken törte a fejét, amikor hirtelen beugrott a megoldás. Effi éppen a szobájából lépett ki, amikor kézen ragadta és rohant vele tovább a toronyszobába. Olyan izgatott volt, hogy nem tudott egy épkézláb mondatot sem kinyögni. Csak fogta az érméket és az alábbi sorrendben illesztette be a keretbe: REGINALD. Így hívták a nagybátyját. Lélegzet visszafolytva várakoztak. Pár másodperc elteltével egy halk kattanás kíséretében a tükör elvált a hátsó kerettől.

A tükör hátsó falába egy mondatot véstek:

„Aki barátot talál, kincset talál.”

Alatta egy régi, megsárgult térkép volt, ami a kastélyt és a környező falvakat ábrázolta. 12 zászlót számoltak meg rajta, s 12 kis névvel ellátott rekeszt találtak a régi tükör hátsó keretében. Effi kíváncsian nyúlt az Elek feliratúba, amiben egy kb. 12 éves barnahajú, szemüveges fiú fényképét és egy 5 cm magas fából faragott baglyot talált. Kendra a Di feliratúban egy 10 év körüli szőke, copfos kislány képét találta valamint egy kék selyemszalag darabot. Izgatottan derítették fel egymás után a farekeszek tartalmát. Találtak hímzett zsebkendőt, vadliba tollat, rézgyűrűt, apró patkót, nyílhegyet, gombokat és még sok apróságot. A 8-as rekeszben a miniatűr gyalu mellett a 14 éves Jonatán temetési értesítőjére leltek. Annyira lekötötte őket a kutatás, hogy az ebédre hívó gongot sem hallották meg, csak az ajtó csukódására kapták fel fejüket. Reginald bácsikájuk állt mögöttük. Hirtelen elöntötte őket a bűntudat, mert megszegték az ígéretüket. Aztán észrevették a könnyeket szeretett nagybátyjuk szemében, s a kitárt karjaiba szaladtak egy ölelésért.

A többi rekeszt már együtt nézték végig, s örömmel hallgatták a tárgyakhoz kötődő régi történeteit. 12 gyerekkori lelki jó barát és egy-egy csak rájuk jellemző apró ajándék, ami a hozzájuk kötődő emlékek felelevenítésére ösztönözte nagybátyjukat. Ebéd után közösen láttak neki a barátok felkutatásának. Másnap Kendra és Effi egy-egy színes lapokkal teli vastag füzetet kaptak ajándékba az alábbi felirattal:

„Kincsként kell őrizni a szívünkben az emlékeket.”



Az írásom megjelent a Minerva Capitoliuma  decemberi számában: Minerva Decemberi száma (lélek)
 
Itt pedig hozzájuthatsz a többi számhoz is: http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd-el/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése