Szürkületben autózom hazafelé, amikor az egyik gyalogos felüljáró korlátján egy fehér foltot veszek észre. Egy kifeszített fehér lepedő, amin valami írás látható. Mire olvasási távolságra érek, a szél pont belekap az anyagba, így nem látom, mi van ráírva. Másnap már figyelek és sikerül is elolvasnom az üzenetet: "Szeretlek, Nusi!"
Vajon mit szólt ehhez Nusi? Egyáltalán felfigyelt az üzenetre? Ha észrevette, akkor tudja ki az üzenő fél? Hogy nézhet ki Nusi? Mennyi idős? Mit csinál? Szerelmes? Vajon abba a fiúba, aki így üzent neki vagy valaki másba?
Te mit szólnál, ha a Te neved lenne kiírva egy ilyen lepedőn?
Most mondhatod, hogy nem kell ekkora feneket keríteni a dolognak. (Azért kíváncsi lennék hányan emelték fel a tekintetüket és vették észre az üzenetet.) Úgy gondolom, mindannyian vágyunk a szeretetre, szerelemre. Vannak olyan szerencsések, akik ezt akár naponta hallják a párjuktól/kedvesüktől/udvarlójuktól vagy akár a gyereküktől. Vannak, akik a jelekből, tettekből igyekeznek erre a következtetésre jutni. "Szeret, hiszen jóízűen megeszi a főztömet." "Szeret, hiszen segít elintézni dolgokat, ha megkérem rá." "Szeret, hiszen betartja a nekem tett ígéreteit." "Szeret, hiszen gyakran megölel." "Szeret, hiszen olykor meglep egy szál virággal." Bőven lehet még folytatni a sort. Egy dolgot nem tesz meg, nem mondja ki: "Szeretlek!"
Te kimondod vagy a másikra vársz? Én azt javaslom, hogy mondd ki / írd le. Szerintem az ÖNSZERETET nagyon fontos. Gyakorold! Kezdj is hozzá MOST!
Írd fel egy jegyzetlapra vagy képeslapra: "SZERETLEK, ide jön a TE keresztneved!"
Tedd a zsebedbe, a táskádba, a fürdőszobatükör mellé vagy ahová tetszik.
Ha ez megvan, akkor készíts egy másikat is: "SZERETLEK, ide jön a párod/barátod/gyereked/szülőd stb. neve!"
Ezt add oda neki vagy csempészd a cuccai közé, ahol biztosan megtalálja. Ha éppen távol él tőled, akkor küld el e-mailen :-)
Adsz egy esélyt magadnak/magatoknak? Kipróbálod? Hidd el, nem csak neki, hanem magadnak is örömet szerzel vele! Ha van kedved, oszd meg a tapasztalataidat megjegyzésként.
Íme, a saját képeslapom (kép forrása: Pixabay):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése