Hajnalban arra ébredtem, hogy nagyon viszket a bal karom. Pedig azt hittem, hogy megúsztam a dolgot és nyomtalanul eltűnnek a piros foltok. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a folyamatos égető érzést, de rájöttem, hogy nem fogok tudni visszaaludni. Félig kómásan próbáltam rájönni, hogy mivel csillapíthatnám a viszketést annyira, hogy újra meglátogasson az álomtündér. Jobb híján a karom hidegvizes konyharuhával való betekerése mellett döntöttem, mert nem volt erőm rákeresni az interneten valami jól bevált praktikára. A konyharuha hamar meglett, no de mivel tekerjem be, hogy ne áztassam el az ágyneműt? Előhalásztam egy kukászsákot, belecsúsztattam a karom, majd két hajgumival sikerült alul és fölül rögzítenem, megoldva átmenetileg a problémát. Siker! Visszaaludtam! Reggel kilenc piros pontot számoltam össze. Nem tudom, hogy egy vagy több szúnyog műve, de még mindig viszket. Csak a bal karom. Miért nem múlik el, ahogy szokott? Úgy látszik, a szúnyogok nyál összetétele is változott az idő múlásával, bekeményítettek a kis vérszívók. Végül arra jutottam, hogy bosszankodás helyett örülök, hogy élek és érzek. Egyrészt szerencsére csak a bal karom érintett, másrészt eltereli a figyelmemet a hányingerrel kombinált gyomorfájásomról is. Tiszta haszon. Bár most azon vagyok, hogy tudatosítsam azokat a pozitív érzéseket, amik mind a kétfajta fájdalomról elterelik a figyelmemet. :-)
U.i.: Itt a nyár és az idő a szúnyogoknak kedvez. Szóval Te is kerülhetsz hasonló helyzetbe. Én reggel fogkrémet kentem a pöttyökre és a segítségével enyhítem a viszkető érzést, de a szódabikarbóna és víz elegyéből készült masszát is ajánlják az interneten. Fel a fejjel sorstársak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése