A kerti kaland

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis kertben élt Teca és Tódi, a rigó pár. Minden évben itt raktak fészket, hol a szőlőlugasban, hol a meggyfán vagy a fűzfán, és nevelték közösen a fiókáikat. 

Nem volt ez másképp idén sem, amikor 3 csemetéjük bontogatta a szárnyait. Arra azonban nem számítottak, hogy egy új lakó érkezése teljesen felborítja az éves rutinjukat. Megdöbbentek, amikor egyik reggel arra ébredtek, hogy szomszédjuk legkisebb fia, Csörike holtan hever az itató mellett. Pánikba estek, pár napig nem hagyták Fanninak, Ferinek és Fricinek, hogy elhagyják a fészket, inkább továbbra is ők hordták az ételt. Ez azonban nem mehetett így a végtelenségig. Roppant hőség volt és egyre megterhelőbb volt már a gyűjtögetés, etetés. 

Egy keddi napon óvatosan ereszkedett le Teca a gyerekekkel a fűre és elmélyülten kutattak a kukacok után. Frici megszomjazott, s oda röpült az itatóhoz. Egyszer csak egy hatalmas barna test rohant el a család mellett, egyenesen Frici irányába, aki az egészből semmit sem vett észre. Megfagyott az ereikben a vér, de akkor Tódi hirtelen ott termett és elterelte a fenevad figyelmét, így Frici csak elkábult a támadástól, szerencsére gyorsan magához tért és visszamenekült a fészekbe.

Igen veszélyessé vált az élet ebben az édenben. Teca és Tódi összedugta a fejét a többi rigó szülővel és megállapodtak abban, hogy őrséget állítanak, amikor a gyerekek a földön kutatnak élelem után vagy éppen a szárnyaikat próbálgatják. Így esett, hogy legközelebb, amikor a barna, csattogó fogú fenevad megjelent, az éppen őrszolgálatban lévő Teca időben jelzett és a többiek felröppentek a fákra. 

Az idő előrehaladtával kiismerték az új lakó szokásait, s rájöttek, hogyan lehet cukkolni, amin végtelenül jól szórakoztak. Sosem felejtették el Csörikét, és ezt a történetet minden új jövevénynek elmesélték okulásul.